szabadító
szabadító melléknév és főnév
I. melléknév
1. (ritka, választékos) Olyan, aki, ami nehéz helyzetéből kiszabadít, bajától megszabadít, politikai elnyomás v. ellenséges megszállás alól felszabadít vkit, vmit; szabaddá tevő. (választékos) szabadító halál: a küzdelmes, szenvedésekkel telt élet végét jelentő h. S ha itt van már a szent, a várt Szélvész, | … Kapja meg végtén [= végtére] szegény Magyarország | A szabadító magyar tanitót. (Ady Endre)
2. (ritka, költői) Szabadságról szóló, szabadságot hirdető, jövendölő v. követelő; felszabadító. Egy emberöltőn folyt a dáridó. | S ékes meséje Toldi hűségének, | Soha egy riasztó, becsületes, Egy szabadító vagy keserü ének. (Ady Endre)
II. főnév -t, -ja Szabadító személy. Ki holtak szabadítóid, oh | te vasra vert hazám! (Katona József) A nők csókolták kezét, lábát, köntösét a szabadítójuknak. (Gárdonyi Géza)
