szabados
szabados melléknév és főnév
I. melléknév -an, -abb
1. (választékos, rosszalló) Az illemet v. a szeméremérzést sértő, illetlen <magatartás, megnyilatkozás>. Szabados beszéd, tréfa; szabadosan viselkedik. Bocsánatot kért, hogy az öreggel nagyon is szabadosan beszélt. (Vas Gereben) || a. (választékos, rosszalló) A szokás és az erkölcs korlátait semmibevevő; féktelen, zabolátlan kicsapongó. Szabados élet, erkölcsök. Elvileg meg tudják különböztetni a szabadságot a szabadostól, de cselekvényileg [= cselekedeteikben] még nem. (Kemény Zsigmond) || b. (ritka) Szókimondó, sikamlós. Ki lehett a mintaképe? Semmiféle falusi ember nem hasonlít hozzá ebben a nyílt, bátor és vakmerően szabados modorban. (Móricz Zsigmond) || c. (ritka) Szabályzatoktól, társadalmi megállapodásoktól nem korlátozott; szabad. Egyszer majd hazajönnek …, akik a polgári élet szabados világából egyszerre a katonai fegyelem … világába tisztelegve léptek. (Krúdy Gyula)
2. (régies, irodalmi nyelvben) Felszabadított <személy>. Sok szabados hajdú, s rohanó paripáju huszárság Jöttenek a várhoz. (Vörösmarty Mihály) || a. (régies, irodalmi nyelvben) Szabadon lengő, lobogó <haj>. Megbomlott haja, és szabados fürtökben omolt el. (Vörösmarty Mihály) || b. (régies, irodalmi nyelvben) Megengedett, társadalmilag elfogadott. [A királyné] szabadosnak, udvari hanghoz tartozó játéknak veszi az erény behálózását. (Arany János)
II. főnév -t, -ok, -a
1. (történettudomány) Szabaddá (I. I. 1b) tett, felszabadított rabszolga v. jobbágy. A középkori szabadosok helyzete. [A] szabadosok nem tartoztak jobbágyi szolgálatokkal, hanem … követték a harcba a főurat. (Vas Gereben) [A] gladiátor … nem is született római, hanem illyr szabados. (Jókai Mór)
2. (katonaság, elavult) Őrvezető. A két hét előtt besorozott huszárt nagy hamar szabadossá léptették elő. (Jókai Mór)
szabadosi; szabadosság.
