szabályos
szabályos melléknév -an, -abb
1. Az előírás(ok)nak, szabály(ok)nak megfelelő; szabályszerű. Szabályos eljárás; szabályos dobás, gól, mérkőzés; szabályos ragozás; szabályos ritmus; szabályosan beszél; szabályosan járt el; szabályosan megy át az úton; szabályosan tér ki. A bélyeget nem a szabályos helyre ragasztotta. A kérvényt szabályos időben nyújtotta be. Az utalványt szabályosan töltötte ki. [A] bárónak szabályos papírjai voltak. (Hunyady Sándor) || a. (ritka, kissé rosszalló) A megszokott rendet követő, bizonyos törvényekhez, szabályokhoz igazodó; konvencionális; egyhangú. Mért nem maradtál hát a fényes égben?… – Megúntam ott a második helyet, Az egyhangú, szabályos életet. (Madách Imre)
2. (mértan) Olyan <síkbeli alakzat>, amelynek egyenlő oldalai és szögei vannak. Szabályos sokszög. || a. (mértan) Olyan <térbeli alakzat>, amelyet ilyen síkbeli alakzatok határolnak, s amelynek egybevágó szögletei vannak. Szabályos test. || b. Olyan <idom, test>, amely vmely mértani alakzathoz megközelítőleg hasonló. A messze elterülő városon túl szabályos félkört alakítva látható kilenc váracs. [= apró vár]. (Jókai Mór) || c. Rendezett (1). A katonák szabályos sorokban meneteltek.
3. Természettől fogva arányos, hiba v. rendellenesség nélküli. Szabályos arc, testalkat. Az arca csaknem szabályos volt. (Kaffka Margit) A kislány elhúzta szép szabályos ívű száját. (Móricz Zsigmond) Szép szabályos fogai közül ez elöl hiányzik. (Nagy Lajos) || a. Egyenletes. Szabályos betűkkel ír. || b. Egyenlő időközökben történő. Szabályos ismétlődés. Az óraütések szabályosan követik egymást. Lihegve támaszkodom egy hirdető oszlophoz, nagyokat, szabályosokat lélekzem. (Karinthy Frigyes)
4. (bizalmas) Valóságos, tényleges; a szó tartalmának megfelelő; szabályszerű. Szabályos verekedést rendezett. Szabályos vita alakult ki. Szabályosan megpofozta.
szabályosít; szabályosság.
