szabatos
szabatos melléknév -an, -abb
1. Olyan, ami a közlésre szánt tartalmat pontosan kifejezi, a kelleténél sem többet, sem kevesebbet nem mond, amiben fölösleges v. nem megfelelő értelmű szavak, kifejezések nincsenek. Szabatos beszámoló, kifejezés, leírás, stílus; szabatosan beszél, értelmez, fogalmaz, ír, meghatároz. Az előadás jóval sikerültebb, mint az előszöri; élénkebb, szabatosabb, összefüggőbb. (Vörösmarty Mihály) Felvilágosítása igen rövid és szabatos volt. (Kemény Zsigmond) Köszönöm a szabatos feleletet – szólt Virág nevetve [Zsolthoz] kedves széthúzott íjjas ajkaival – de nem elégszem vele. (Móricz Zsigmond)
2. (régies) Szabályos (2b), pontos <elrendezés, forma>. Bekötött szemmel is… eljárja a táncát anélkül, hogy körűle szabatosan kirakott tojások közől csak egyet is érintene. (Vörösmarty Mihály) Dickens… oly szabatos formát ad a tárgynak,… hogy az olvasó valóban maga előtt látja a tárgyakat. (Ambrus Zoltán)
szabatosság.
