szabotál
szabotál ige -t, -jon
1. tárgyas <Vmely közösségi tevékenységet, elvégzendő hivatalos, szolgálati munkát, feladatot> szándékosan és rendszeresen nem végez el, nem teljesít, ill. rosszul, hibásan hajt végre, v. elvégzését, végrehajtását ártó szándékkal, kárt okozva akadályozza, gátolja. Szabotálja a betakarítást, a gyártást, a szállítást; szabotálja a kormány intézkedéseit, rendeleteit. || a. (tárgy nélkül) Itt nem lehet szabotálni! Aki szabotál, azt meg kell büntetni! || b. tárgyas (ritka) <Munkát> megtagad. A hadianyagok kirakását a kikötő valamennyi munkása szabotálta.
2 tárgyatlan (1945 előtt) <A munkásoknak a tőkések elleni harcában> munkaeszközöket, műszaki berendezési tárgyakat (pl. síneket) a munka akadályozása végett megrongál, használhatatlanná tesz. Az antifasiszta munkásgyűlésén felvetették azt a gondolatot is, hogy sztrájkolni, szabotálni fognak.
Igekötős igék: elszabotál.
szabotálás; szabotáló.
