szaglás
szaglás főnév -t, -a (csak egyes számban)
1. A szagoknak érzékelése a szaglószervvel; szagolás. A kutya szaglással keresi a nyomot. || a. <Emberben és állatban> ennek a képessége, ill. érzéke; szaglóérzék. Jó, rossz a szaglása. A szaglás szerve az orr. Az öt érzék egyike a szaglás. A betegség következében megromlott a szaglása. Olyan a szaglása, mint a kutyának. A vadállatok szaglása igen éles. Keresik a gímet… Követve nagy bajjal ebeik szaglását. (Arany János) Megfinomodott szaglásom felfogja a tenger sós illatát. (Karinthy Frigyes)
2. (átvitt értelemben, ritka, bizalmas) Megérzés, megsejtés, megorrontás. Kitűnő szaglással idejében elköltözött a városból.
Szóösszetétel(ek): szaglásszerv.
szaglási; szaglású.
