szájtátva
szájtátva határozószó
1. Tátott szájjal, magáról szinte megfeledkezve, nagy figyelemmel. Szájtátva hallgat, les, néz. Látsz már madárt? … Apollon uccse, én nem; Pedig szájtátva nézem az eget. (Arany János–Arisztophanész-fordítás) Valami süldő diákgyerek… szájtátva lesi a néninek minden szavát. (Móricz Zsigmond)
2. (átvitt értelemben is) A bámulattól, csodálkozástól, meghökkenéstől eltátott szájjal; nagyon bámulva, ill. meghökkenve. Szájtátva bámul, csodál vmit. Te üres fazék, melyből a Macska a tejfölt kiette, S a szakácsné most szájtátva, Fejcsóválva áll mellette… (Petőfi Sándor) Eddig csak szájtátva bámulták az ünnepélyes munkát. (Jókai Mór) Zengett a ház a zongorázástól, a piacon szájtátva álltak meg a falusiak (mert a kisasszonyok igazán művésznők voltak). (Krúdy Gyula)
