szakadatlan
szakadatlan melléknév és határozószó
I. melléknév -ul (kissé választékos)
1. Olyan, aminek folyamatosságában semmi megszakadás, fennakadás nincsen; folytonos. Szekerek szakadatlan sora vonul az úton. Lobognak az őrtüzek, melyek Trójától Argosik szakadatlan láncban jelentik, hogy Ilion elbukott. (Péterfy Jenő) || a. Folytonosan tartó, megszakítás nélküli <főleg időben folyamatos cselekvés, állapot, történés>. Szakadatlan lárma. Reggel óta szakadatlanul esik az eső. A szakadatlan fegyverzörgés, lódobogás morajlása kábító volt. (Gárdonyi Géza) Ugy száll fölöttem az idő, mint egy szakadatlan temetés. (Szabó Lőrinc)
2. (túlzó) Igen gyakori, szinte állandó, meg-megújuló panasz, sírás. Szakadatlanul beszél. A tisztes ősz szakadatlan munkásságban élt szinte végnapjáig. (Vörösmarty Mihály) Édesanyám szakadatlanul mondta, hogy a szerelmet csak a gazdagoknak találták ki. (Móricz Zsigmond) Kipirult az italtól,… a nyelve forog, szakadatlanul ő beszél. (Nagy Lajos)
II. határozószó (ritka, régies) Oly módon, hogy vminek a folyamatosságában semmi megszakadás, fennakadás nincsen; folytonosan. Nagy szekerek, hintók szakadatlan mennek. (Arany János) A szél odakünn dúl fúl szakadatlan. (Vajda János) Szakadatlan résen állottam, hogy megvédjem édesanyámat. (Móricz Zsigmond)
Szóösszetétel(ek): végeszakadatlan.
szakadatlanság.
