szakadta
szakadta főnév (személyragos) ..tát (rendsz. hatragos alakban) (rendsz. túlzó)
<Általában vminek olyan állapota, melyben a megszakadáshoz közel van, ill. megszakad; kimerülése.
1. (-ban ragos alakban) (régies) Szíve szakadtában: miközben szíve majd megszakad; (ritka, irodalmi nyelvben) lelke szakadtában: miközben lelkét kiadja, meghal. Milyen a vad állat dúlt fészke tájában: Oly iszonyú Csaba, szíve szakadtában. (Vörösmarty Mihály) Tipratja tömegjét a gyalog láncsásnak, Mely a lovak közt és lába alatt fetreng S lelke szakadtában átkot és vért ökrend. (Arany János)
2. (-ból ragos alakban) <Főleg ebben az állandósult szókapcsolatban:> Torka szakadtából: olyan hangosan, hogy a torka majd megszakad; rettentő hangosan. Torka szakadtából kacag, kiált, nevet, ordít. A legénység egy része ott ült részegen a kocsikon, s dalolt torka szakadtából. (Tolnai Lajos)
3. (-ig ragos alakban) (gyak. túlzó) Addig, míg a szóban forgó (vele birtokviszonyban levő) tárgy, dolog szakadni (I. 1e) nem kezd. Birkoztam atyáddal erejim fogytáig, Vérem apadtáig, inam szakadtáig. (Arany János) || a. (ritka) Könnye szakadtáig: addig, míg a szóban forgó személy könnye szakadni (II. 3b) nem kezd. Ilda kacag tulról könnye szakadtáig. (Arany János)
4. (-n ragos alakban) (ritka, régies) Amikor a megelőző, vele birtokviszonyban levő szóval jelölt dolog megszakad (1b, 2a), vminek vége szakad. Addig bosszantják…, hogy egyszer türelme szakadtán fölpattan, utánok rohan. (Petőfi Sándor) Kezeit töri szíve szakadtán. (Arany János)
