szakállszárító
szakállszárító főnév
1.(népies, irodalmi nyelvben, tréfás) A ház előtti kis pad. Bente úr ott ült a kis lócán, amelyet | Szakállszárítónak hínak a székelyek. (Jókai Mór) || a. (régies, irodalmi nyelvben, tréfás) Tereferélő hely. Később besétáltak a kékbeli parasztok is. Odaálltak a Széchenyi térre a szakállszárítóra, s kurta pipával agyarukon kaszinóztak. (Kosztolányi Dezső)
2. (régies, katonaság) Vmely vár kapuja közelében deszkákból emelt kis ház v. a bástyán padokkal ellátott hely, ahol a szolgálatban nem levő őrök és általában a katonák szoktak üldögélni.
