szállítmány
szállítmány főnév -t, -ok, -a
1. Együtt szállított tárgyak dolgok összetartozó egésze, ill. vmely szállított tárgy. A szállítmány megérkezett. Átveszi a szállítmányt. A bodega előtt még délután is ott állottak a lublói vendégek szánjai, akik az új szállítmány hírére Podolinban érkeztek. (Krúdy Gyula) || a. Vhova szállított v. szállítani szándékolt embercsoport, amelyet a szállítók szinte lélektelen tömegnek tekintenek. Egy ezer főből álló szállítmányt indítottak útnak.
2. (ritka, régies) Szállítás. Ferdinánd és Izabella közt kiütött háború indokairól, … jövedelmező szállítmányokról… beszélgettek. (Kemény Zsigmond) Hébe-hóba egy-egy szállítmány után…. megpihen idehaza. (Mikszáth Kálmán)
Szóösszetétel(ek): 1. szállítmánykísérő; szállítmányparancsnok; 2. csapatszállítmány; hadifogolyszállítmány; lőszerszállítmány.
szállítmányi; szállítmányú.
