számla
számla főnév ..lát, ..lája
1. Vásárolt árucikk(ek)t, teljesített szolgáltatást v. elvégzett munkát és az érte fizetendő összeget (részletezve) feltüntető elszámolás, jegyzék. Gyári, kereskedelmi, szállodai, üzleti, vendéglői számla; kifizetett v. kiegyenlített, kifizetetlen számla; számlát ad, állít ki, kér vmiről; benyújtja a számlát: (átvitt értelemben is, ritka) vmely sérelmet, mellőzést megtorol, megbosszul, elégtételt vesz érte. Mennyi v. mekkora a számla összege? Az egészségügyi berendezkedés roppant összegbe került. S lyukat lyukkal tömtek be. Az öreg Szentkálnay mindenre azt mondta, „itt vagyok én”. Aláírt. Váltókat. Számlákat. (Móricz Zsigmond) || a. Ennek összege. Borsos, nagy számla; kiegyenlíti, kifizeti a számlát. Mennyi a számla? A számla 1000 forintra rúg. Éppen fél frank maradt a zsebemben, mikor a számlát kifizettem. (Kuncz Aladár) Laci bátyám… ahogy az első számlákat be tudta hajtani, rögtön hozzá is fogott az emberséges táplálkozáshoz. (Móricz Zsigmond)
2. (pénzügy) Vmely üzletfél tartozásairól és követeléseiről folyamatosan vezetett üzleti nyilvántartás; folyószámla. → Nyílt számla; → szoros számla; számlája van a bankban, a takarékban; számlát nyit vkinek; számlát nyittat magának a bankban. || a. (kereskedelem) Állandó vevőnek, fogyasztónak, rendelőnek hitelezett összegekről és a törlesztésről folyamatosan vezetett feljegyzés, nyilvántartás; folyószámla (a). A fűszeresnél, a könyvkereskedőnél, a szabónál nyitott számla; sok van már a számláján: (átvitt értelemben is) sok van már a rovásán; vkinek a számlájára: (átvitt értelemben is) vkinek a költéségére, terhére, rovására; közös számlára: (átvitt értelemben is) közös költségre, felelősségre; saját számlájára: (átvitt értelemben is) saját felelősségére, terhére; vkinek a számlájára ír vmit: a) vmely cégnél lévő számlájának terhére ír vmit; vmilyen összeggel megterheli, adósává teszi; b) (átvitt értelemben) vkit okol, hibáztat vmiért; felró, terhére ró vkinek vmit; vki számlájának a → terhére ír; számlát nyit vkinek. Megterhelte számláját vmely összeggel, a költségekkel. A férfiak részéről nem lehetett mindent a rideg önzés számlájára írni. (Hunyady Sándor) || b. (kereskedelem) Az eszerint járó, fizetendő összeg; a folyószámla egyenlege, tartozás. Nagy a számlája a hentesnél. Számlája alaposan fölszaporodott. Részletekben törleszti számláját.
3. (kereskedelem, pénzügy) A főkönyvnek egy-egy külön része, könyvelési egysége, amelyen az üzlet, vállalat, gazdaság egyes vagyonrészeinek változását és állapotát tartják nyilván, valamint ahová az egyes üzletfelekre vonatkozó, a velük kapcsolatos üzleti eseményeket, ill. ezek számszerű eredményeit folyamatosan bejegyzik. Főkönyvi, könyvviteli, számviteli számla; adósok, hitelezők számlája; elismeri, megterheli vkinek a számláját; a számlának vmely összeggel való → elismerése. Év végén felülvizsgálja és lezárja a számlákat.
Szóösszetétel(ek): 1. számlabirtokos; számlaérték; számlaforgalom; számlahátralék; számlailleték; számlaíró; számlakeret; számlakövetelés; számlaösszeg; számlatétel; 2. áruszámla; bankszámla; csekkszámla; egyszámla; ellenszámla; folyószámla; gázszámla; seregszámla; útiszámla; vagyonszámla; villanyszámla; viszontszámla; zsírószámla.
számlai; számlás.
