számlál
számlál ige -t, -jon (választékos)
1. tárgyatlan Számokat mond a számsorban egymás után v. más meghatározott rendben; számol. Számlálj húszig! Még csak százig tud számlálni.
2. tárgyas Számol (3). Számlálja pénzét. Számlálja, hány szőnyeg van a szobában. Aranyait kezdé ravaszul számlálni… (Arany János) Most zúgni kezd | ütőerem | s a szörnyű neszt | alig merem | számlálni már. (Kosztolányi Dezső) Gyalog megy a hivatalba, megrögzött szokása szerint, pontosan számlálva lépteit. (Babits Mihály) || a. (régies) Számlálva vannak percei, órái, napjai stb.: nem élhet, nem maradhat fenn tovább néhány percnél, óránál, napnál. stb. A te napjaid számlálva vannak. (Jókai Mór)
3. tárgyas <Csak néhány szókapcsolatban:> Számlál vkit, vmit: <közösség> meghatározott számú egyedet foglal magába. A falu 600 lelket számlál. Az egyesület már 200 tagot számlált.
4. tárgyas Vhány évet számlál: <személy, ritk. közösség, intézmény> vmilyen korú, idős, vhány éves. Hatvan évet számlál. Szent Pétervárott nincsenek ősrégi paloták, az egész város csak másfél századot számlál. (Jókai Mór)
5. tárgyas (átvitt értelemben, régies) Vminek tart, tekint, vmit vmi közé mint odatartozót besorol; számít. Legnagyobb szerencséim közé számlálom, ha legkisebb szolgái közzűl egy lehetek. (Csokonai Vitéz Mihály)
Igekötős igék: átszámlál; elszámlál; előszámlál; felszámlál; hozzászámlál; kiszámlál; leszámlál; megszámlál; odaszámlál; összeszámlál; utánaszámlál; végigszámlál.
számlálgat; számlálhatatlan; számlálható; számláltat.
