számos
számos melléknév és számnév
I. melléknév
1. (csak állítmányi haszn, többnyire tagadó mondatban) (népies) Olyan, aki, ami vmilyen szempontból számít (II. 1–2); számításba vehető. A haladásban, … mozgásban miden ember számos. (Gárdonyi Géza) És az a munka, amit itt csináltak?… – Az nem számos… Nem uraknak történt. (Tömörkény István) Eh, nem számos az, hogy te mit mondasz. (Móricz Zsigmond)
2. Számjeggyel, számjegyekkel jelölt, megkülönböztetett. Arabs számos bekezdések. Római számos fejezetek.
II. számnév, határozatlan (melléknévi) (régebben többes számú jelzett szóval is) (kissé választékos)
1. Nagyszámú, sok. Számos esetben; számos kérdés felvetése után. Számos tanújelét adta annak, hogy… Éj födte a föld pusztaságait, Éj, melybe számos századok merültek. (Berzsenyi Dániel) Testvérim vannak, számos milliók; Én védem őket, ők megvédnek engem. (Vörösmarty Mihály) Mi volt nekem A szerelem? Számos ízében könny patakja. (Petőfi Sándor) Fel Budára, Laczfi Endre Számos hadi foglyot indit. (Arany János) Beállított… számos bőrönddel a kocsiján. (Herczeg Ferenc)
2. (régies) Sok tagból álló, népes <csoport>. Egyik este számos társaság sétált a part mellett. (Vörösmarty Mihály) Az udvaron nagyon hangzott már a számos gyülekezet ünnepélyes torokköszörülése. (Jókai Mór)
III. (határozóragos alak, határozószó-szerűen) Számosan: a) (ritka) számos (II. 1) személy együtt; sokan. A gyűlésen kézfeltartással számosan őrá szavaztak. b) <a külön-külön tevékenykedő egyedeket, személyeket együtt számba véve> jelentős számban; sokan. A gyűlésen számosan felszólaltak. A kiállítást számosan megtekintették.
számosság.
