szánalmas
szánalmas melléknév -an, -abb
1. Szánalmat érdemlő, szánalomra méltó. Szánalmas állapotban van; szánalmas képet, látványt nyújt. Szánalmasan nyöszörgött. Szánalmas rongyokat Viselsz. (Arany János–Arisztophanész-fordítás) Az apjuk… észben is megfogyatkozott, szánalmas, totyogós öreg ember… (Kaffka Margit)
2. (rosszalló) Megjelenésével, szereplésével szánalmat keltő, igen csekély értékű, gyatra, gyenge <személy>. Szánalmas alak, előadó, koldus, művész, színész, szónok. || a. Szánalomra indítóan, szánalmat ébresztően gyenge (minőségű). Szánalmas alakítás, dadogás, szónoklat, vers. || b. Sajnálatosan csekély jelentőségű, értékű. Szánalmas teljesítmény, végeredmény. A szánalmas kis tanulság, | amit szereztem, annyi csak, | hogy: ember, rejtsd el magadat! (Szabó Lőrinc)
3. (ritka) Szánalmat kifejező. Kálmán szánalmas arccal tekinte Juliára. (Jókai Mór)
szánalmasság.
