szánalom
szánalom főnév ..lmat, ..lma
1. Együttérző, részvéttel teljes sajnálkozás <szenvedő ember, állat baját> Szánalom fogja el az embert; nincs benne szánalom; szánalomra gerjed; szánalmat érez vki iránt; szánalmat kelt, gerjeszt, ébreszt vki, vmi; nem ismer szánalmat. Hogy belép, a zöld asztalnál Tisztes őszek űlnek sorra; Szánalommal néznek őrá, Egy se mérges, vagy mogorva. (Arany János) Szánalommal ápoltam… a tehetetlen, béna, szegény emberi tetemet. (Kaffka Margit) Gyöngéd szánalommal ölelte magához a szép, törékeny testet. (Babits Mihály)
2. (főleg állítmányként) Olyan látvány, jelenség, kép, amely nagyfokú sajnálkozást, részvétet kelt. Szánalom nézni, hogy mire jutott. Olyan rajta a ruha, hogy szánalom. (Tolnai Lajos)
Szóösszetétel(ek): szánalomgerjesztés; szánalomgerjesztő.
