szánkázik
szánkázik tárgyatlan ige -ok, -ol; -tam, -ott; -nék, -nál, -na; -zon, (választékos) szánkáz
1. Lovas, lófogatú szánon megy, utazik, kül. mulatságból, időtöltésből, szórakozásból. Ma elvisszük a gyerekeket szánkázni. || a. Kisebb, kézzel húzható szánra, szánkóra ülve lejtőn lefelé csúszkál; szánkózik, ródliz(ik). A gyerekek egész nap szánkáznak a domboldalon. Egy délután… leesett a hó…, a dombokon szánkázni kezdtek el. (Kosztolányi Dezső)
2. (átvitt értelemben, bizalmas, tréfás) <Mozgó személy, állat, tárgy a nagy lendület v. sebesség következtében> tovább csúszik. Úgy kiröpült v. kidobták az ajtón, hogy az orrán szánkázott vagy öt métert. Úgy pofon ütlek, hogy a taknyodon szánkázol hazáig. A nyúl, keresztbe lőve… féloldalra fordul és úgy szánkáz tova még… húsz-harminc lépésnyire. (Vajda János) || a. (átvitt értelemben, bizalmas) <Személy, kül. gyermek szórakozásból, játékból> síkos, csúszós felületen ülve csúszkál. A gyerek a parketton szánkázik.
3. (átvitt értelemben, népies, régies) Vkin, vkinek a hátán szánkázik: embertelen, szívtelen módon kihasználja, sanyargatja, gyötri; nyomorgatja. (durva) Hogy az ördög szánkázzon a hátadon!: egyen meg a fene, v. törjön ki a nyavaja! Szánod a pórt s mégis rajtok szánkázni szeretnél. (Vörösmarty Mihály) Ojan szegényféle vót, hát azt hitték, szánkázhatnak rajta. (Móricz Zsigmond)
Igekötős igék: átszánkázik; beszánkázik; beleszánkázik; elszánkázik; felszánkázik; keresztülszánkázik; körülszánkázik; leszánkázik; rászánkázik; utánaszánkázik; végigszánkázik; visszaszánkázik.
szánkázás; szánkázó; szánkáztat.
