származék
származék főnév -ot, -a, (-ja)
Általában az, aki, ami vkitől, vmiből származott.
1. (ritka, irodalmi nyelvben) Bizonyos szülőknek, elődöknek a sarjadéka, leszármazottja. Aki elveszi, annak származékai nem járhatnak az udvarhoz. (Justh Zsigmond) || a. (ritka) Más élőlény sarjadéka. Itt ebben a garabolyban egy kotlós van… Vele van egy származéka is. (Justh Zsigmond)
2. (nyelvtudomány) Tág. ért. olyan szó, amelyet képzéssel, elvonással v. egyéb módon más szóból alkottak; származékszó (pl. az „írás” főnév az „ír” ige, a „balga” a „balgatag” származéka, a „dirib-darab” a „darab” származéka). Igei származék: olyan szó, amely igéből származik; névszói származék: olyan szó, amely névszóból származik. || a. (nyelvtudomány) Gyak. szűk. ért. vmely szóból képzővel alkotott szó. Szótárunkban egyes szócikkek végén származékokat találunk.
3. (gyak. többes számban) (vegyi ipar) <A szén vegyületeinek kémiájában> olyan vegyület, amely a csoportjabeli vegyületekkel együtt egy közös alapvegyületből szintézis útján előállítható. Vegyi származék; a benzol származéka.
Szóösszetétel(ek): származékelemek.
származékos.
