szédületes
szédületes [e-ë] melléknév -en, -ebb [e, e]
1. (régies) Szédülést okozó, szédítő (I. 1). Szédületes magasság. Buda kaput zárat Nagy körösztbálvánnyal [= keresztben elhelyezett gerendával, doronggal] segíti a zárat, Dobogót felvonnak szédűletes árkán. Nyillal, kopiával tövises a párkány. (Arany János) Szédületes ormok emelkednek egymás fölé. (Jókai Mór)
2. (átvitt értelemben, sajtónyelvi, túlzó) Vmely tulajdonságával, kül. nagy arányai miatt rendkívül meglepő, elképesztő. Szédületes gyorsaság, ostobaság, siker. Szédületes profitra tett szert. Ehhez a csodálatos és elhihetetlen, szédületes lépéshez [= a jobbágyfelszabadításhoz] …nem illett semmi megfontolás, semmi tanácskozás. (Móricz Zsigmond)
