szeletel
szeletel [e-e-ë] tárgyas ige -t, -jen [ë]
<Vmely anyagot, kül. ennivalót> úgy vág, hogy szeletek legyenek belőle. Bőrt, (cukor)répát, felvágattat, húst, sonkát, szalámit szeletel; szeleteli; a kenyeret, a pecsenyét. Kék dobozkát vett elő, s a dobozkából keres kis sárgás cukorkát, olyan színűt, mintha vékony dugóból szeletelték volna. (Gárdonyi Géza)
Igekötős igék: felszeletel; szétszeletel.
szeletelés; szeletelhető; szeletelő; szeletelt; szeleteltet.
