szelindek
szelindek [ë-ë v. e-e] főnév -et, -e [ë, e]
1. Nagy testű, nagyon vastag nyakú, zömök törzsű, rövid, sima szőrű, erős kutya; félig felálló füle, lecsüngő ajka van, orra rövid és nagyon tompa; mészároskutya. Dán, kubai, német, tibeti szelindek; tüzes szelindek. A szelindek a mészárosok kedvelt kutyája volt. Volt pedig a hidnál hat erős szelindek. Utána uszíták a bikának mindet. (Arany János) Egy csomó óriási szelindek tépte, marta. (Mikszáth Kálmán) Alszik a cicánk s a vén szelindek. (Kosztolányi Dezső)
2. (átvitt értelemben, régies) Vad ösztöneit kiélő, vérengző természetű személy. Temetkezéstekül, ti bősz szelindekek, helyet dögész [= dögevő] vadak gyomrában leljetek. (Czuczor Gergely)
szelindekes.
