szellő
szellő [e] főnév -t, -je [e]
Gyenge szél, amelynek erőssége az éppen csak észrevehető szélfúvástól olyan fokig terjed, hogy általában kellemes érzést, enyhülést okoz. Enyhe, játszi szellő; → kóbor szellő; lanyha, leheletnyi szellő; → lengedező szellő; a szellő is megárt neki: meghűlésre, betegségekre igen fogékony. Jer, Lili! nézd, langyos szellők Lengetik a ligetet. (Berzsenyi Dániel) A tanyáknál szellők lágy ölében Ringatózik a kalászos búza. (Petőfi Sándor) Fújta a fejét a szellő…, mely kora hajnalban támadni szokott. (Tömörkény István) A fedélzeten hűs szellő fújdogál. (Nagy Lajos)
Szóösszetétel(ek): szellőlebbenés; szellőszárny; szellőűzött.
szellőcske.
