szembesítés
szembesítés főnév -t, -ek, -e [ë, e] (jogtudomány)
A szembesít igével kifejezett cselekvés, eljárás, ill. az a cselekvés, hogy vkit szembesítenek vkivel. Bírósági szembesítés; a vádlott és az áldozat szembesítése. A tanúk szembesítése eredménytelen maradt. Aláíratjuk a vallomásokat, tartunk egy kis szembesítést, s azután röviden ítélhetünk. (Eötvös József) Anna a szembesítésnél megtört, bevallotta, hogy így volt. (Kosztolányi Dezső)
szembesítési.
