személynök
személynök [ë v. e] főnév -öt, -e [e]
1. (történettudomány) <1848-ig> az a főtisztviselő, aki az igazságszolgáltatásban a királyi táblának, az országgyűlésen pedig az alsótáblának volt az elnöke; mindkét helyen a király személyét képviselte (Personalis). Királyi személynök. Kancellár, személynök…mindannyi kis királyság… (Vas Gereben)
Nem tudom, milyen formában és hova kell a pörrel fordulni, a tárnokmesterhez-e vagy a királyi személynökhöz? (Mikszáth Kálmán)
2. (elavult, irodalmi nyelvben) Király v. császár személyének (alkalmi) képviselője. Személynök által elgyűrűzte [= eljegyezte] a frank király sógornőjét… (Szigligeti Ede–Shakespeare-fordítás)
Szóösszetétel(ek): hétszemélynök.
személynöki.
