személyzet
személyzet [ë-e v. e-e] főnév -et, -e [ë, e]
1. Egy bizonyos foglalkozási körbe tartozó alkalmazottak összessége. Állandó, irodai, műszaki, színházi, tanügyi, vasúti személyzet. Gyanakvó arccal fürkészi a bolt személyzetét… (Mikszáth Kálmán) Öt óra múlt, a szálloda személyzete még aludt. (Hunyady Sándor) Dirigálta a személyzetet, kis fogpiszkálót kért. (Nagy Lajos)
2. (elavulóban) Háztartási alkalmazottak összessége. Nagy létszámú személyzetet tart. A grófnő eddig sohasem vette észre, hogy a körülötte élő személyzet emberi anyagból van. (Móricz Zsigmond) || a.* (bizalmas) Háztartási alkalmazott. Két személyzettel ment nyaralni. Stefi egy grófi családtól került az ügyvédékez… Náluk is fehér kötényt viselt, fekete szoknyát. „Személyzet”-nek nevezte magát. (Kosztolányi Dezső)
Kerülendő szó vagy kifejezés.
3. (ritka, régies, irodalmi nyelvben) Vmely körhöz, társasághoz tartozó személyek összessége. A képeket felvilágosító textus kíséri, s az Almanach-társaság alapszabályai, s tisztviselői és részvényesi személyzetének sora. (Vörösmarty Mihály) A tengeren zivatar támadt, bennünket egy kősziklához vágott. Az egész személyzet ott fulladt. (Jókai Mór)
Szóösszetétel(ek): 1. személyzetcsökkenés; személyzetváltozás; 2. karszemélyzet; őrszemélyzet segédszemélyzet; tanszemélyzet; vonalszemélyzet.
személyzetű.
