szemerkél [2]
szemerkél [2] [ë-ë] tárgyatlan és ige -t, -jen [ë] (ritka, népies)
Szemenként szedeget, válogat (vmit), evés céljára v. evéskor. A malac szemerkéli a kiöntött szemetet, hulladékot. A tyúkok szemerkélnek a szeméten.
szemerkélés; szemerkélő.
