szenvedés
szenvedés [e-e] főnév -t, -ek, -e [ë, e]
1. A szenved (1) igével kifejezett történés v. állapot; rendsz. Huzamosabb ideig tartó testi v. lelki fájdalom. Elviselhetetlen, hosszú, rövid szenvedés; testi és lelki szenvedések; a szenvedés pohara ←; fenékig üríti a szenvedések → poharát; szenvedésben fogant. A szenvedés nem törte meg akaraterejét. A nemes szenvedést feljebb szoktam becsűlni a gyalázatos menekedésnél. (Csokonai Vitéz Mihály) Egy ezred évi szenvedés Kér éltet vagy halált! (Vörösmarty Mihály) Mindig csókoljon, egyformán szeressen: Könnyben, piszokban, szenvedésben, szennyben. (Ady Endre) A könyvekben emberekről volt szó … és örömökről és szenvedésekről. (Karinthy Frigyes) Láttam, mennyi szenvedés | … perzselte-dúlta lelke isteni | épületét. (Szabó Lőrinc)
2. (rendsz. többes számban és birtokos jelzővel) Vmely alkalommal, állapottal, eseménnyel, időszakkal együtt járó kellemetlenségek, nehézségek. A fogság, a háború szenvedései; a kamaszkor szenvedései.
3. (vallásügy) Az örök szenvedés: a pokolba jutottak kínjai. Ne közelíts hozzám, … vagy az örök szenvedésre mondom, e két kézzel fojtom meg itt e leányt. (Jókai Mór)
Szóösszetétel(ek): kínszenvedés.
szenvedési; szenvedésű.
