szenvedő
szenvedő [e-e] melléknév és főnév
I. melléknév -n v. -en [e] v. (-leg) [e], -bb
1. Olyan <ember, állat, ill. emberek csoportja>, akik, amely szenved (1). A szenvedő beteg; a törött lábával szenvedő kutya. Vigasztalta szenvedő anyját. A falakon öt kép vala festve egy bankócsinálásért itt szenvedő fogoly által. (Kazinczy Ferenc) De szánjad, ó sors, szenvedő hazámat! (Kölcsey Ferenc) || a. (választékos) Vmely betegségben szenvedő: olyan <ember. állat>, akinek, amelynek vmilyen betegsége van. Cukorbajban, tüdőbajban szenvedő beteg; száj- és körömfájásban szenvedő tehén.
2. Szenvedésről tanúskodó, szenvedést mutató <arc, hang stb.>. Szenvedő arckifejezés, vonások. Arca kissé szenvedőnek tetszett. (Mikszáth Kálmán) || a. (irodalmi nyelvben) Szenvedéssel járó. Szenvedő érzés. Kend volt, Táncsics Mihály, | … Táblabírók földjén, Szenvedő szerelmünk. (Ady Endre)
3. (átvitt értelemben is) Vmiben v. (ritka) vmit szenvedő: vminek híján levő, vmely kellemetlen dolgot elviselő, tűrő. Folytonossági hiányban szenvedő nadrág; ínséget szenvedő jobbágy; kárt szenvedő lakosság. [A szökőkút] vizét kőcsatornák vezetik szét a víz szűkében szenvedő helység minden részébe. (Jókai Mór) || a. Vmiben v. vhol szenvedő: olyan <fél, hős, társ stb.>, akinek rovására ment a dolog; kárvallott. Azt szokta mondani a szenvedő fél: könnyű keteknek [= kendteknek] beszélni. (Arany János)
4. (átvitt értelemben) Olyan <személy>, aki életében v. vmely vállalkozásában nem szokta irányítani, alakítani az eseményeket, dolgokat, hanem rendsz. kénytelenségből tűri, hogy mások cselekedjenek, gyak. a maga kárára v. fájdalmára; tétlen, passzív. Szenvedő fél a küzdelemben; a darab szenvedő hőse; a verekedés szenvedő részvevője. A darab hőse… mindannak, mi körülötte végbemegyen, szenvedő tanúja. (Vörösmarty Mihály)
5. (nyelvtan) Szenvedő szerkezet: olyan mondatszerkezet, amelyben az alany nem cselekszik, hanem eltűr, elvisel, elszenved vmely cselekvést, történést, állapotot. „A csomag vidékre küldetik” szenvedő szerkezetű mondat, amelyben a szenvedő alany „a csomag”, az állítmány pedig szenvedő ige: a „küldetik” szó, amely a „küld” igének szenvedő alakja. || a. (nyelvtan) Szenvedő alany: ilyen mondat alanya. || b. (nyelvtan) Szenvedő alak: az igének v. az igenévnek olyan alakja, amely azt fejezi ki, hogy az alany vmely mástól kiinduló cselekvésnek a tárgya. || c. (nyelvtan) Szenvedő ige: ilyen alakú ige. Verseghy még a szenvedő igéket is visszavezeti a rendes hajlításhoz. (Vörösmarty Mihály) || d. (nyelvtan) Szenvedő (ige)ragozás: az ilyen ige ragozása.
6. (ritka, kereskedelem, jogtudomány, 1945 előtt) Szenvedő vagyon: a) tartozás, kötelezettség; b) a vagyonnak nem értékesíthető, hasznot nem hajtó v. tönkrement része.
II. főnév. -t, -je [e]
1. Az a személy, aki (vmiben, vmitől) szenved. Fertőző betegségben szenvedők. Vigasztalta a szenvedőket. A szenvedők birják eztán a földet. (Reviczky Gyula) Szemedben éles fény legyen a részvét, | úgy közeledj a szenvedők felé. (Kosztolányi Dezső)
2. (rendsz. határozóraggal) (nyelvtan, iskolai) Szenvedő (I. 5) igealak v. igeragozás, ill. az ilyen igével alkotott szerkezet, mondat. Ezt a mondatot szenvedőbe tesszük. Ragozd az igét szenvedőben! Sokkal nagyobb és nyelvünkben talán legnyomósabb kérdés forog fenn az ikben végződő szenvedők… felől. (Vörösmarty Mihály) Némely író… tartózkodva él a szenvedővel. (Arany János)
Szóösszetétel(ek): álszenvedő.
szenvedői.
