szépséges
szépséges [ë] melléknév -en, -ebb [e, e]
1. (választékos) Szépséggel teljes; elragadóan, nagyon szép; gyönyörű. A mesebeli szépséges királyleány; szépséges leányok; szépséges menyasszony; szépséges arc, kéz. [A levelet] a kisasszony írta saját szépséges kezeivel. (Vörösmarty Mihály) Eljösz-e hozzám? el?,…szépséges Szép fejkötőt veszek. (Petőfi Sándor) Oh szépséges szép kedvesem, … Mim vagy te én nekem? (Vajda János) A leány szomorúan… hajtotta le a szépséges fejét. (Mikszáth Kálmán)
2. (gúnyos) <Megszólításban:> erkölcsi ballépésért megvetést v. büntetést érdemlő <személy>. Szépséges legény!; na, szépséges mákvirág! Ösmerlek immár, szépséges Gara. (Vörösmarty Mihály) Szépséges virágszál vagy öcsém. (Vas Gereben)
3. (ritka, bizalmas) Szépségesen: annak rendje és módja szerint, szépen (VII. 3, 6). A legények… beugrottak [a vízbe], s ott is vesztek szépségesen. (Jókai Mór)
