szertartás
szertartás főnév
1. <Vmely ünnepélyes alkalomkor> megszabott, hagyományos rendben végzett külső ténykedés, eljárás. Beiktatási, fogadási, udvari szertartás; megtartja a szertartást. Ismeri a diplomáciai szertartásokat.
2. (vallásügy) A kultusznak vmely hagyományos cselekménye. Esketési temetési szertartás. Az egyházi szertartás után… elszéledt… a halottas közönség. (Tolnai Lajos) Másnap volt a temetés. A hatóságok úgy rendelkeztek, hogy a szertartást feltűnés nélkül kell elvégezni. (Kuncz Aladár)
3. (régies, választékos) A társadalmi v. a hivatali érintkezésnek hagyományos, megszokott formája, ill. az ilyen formáktól, formaságoktól kísért jelenet. Minden szertartás nélkül bevezette a vendégét. Egy úriember… hivatalos szertartással felállott helyéről, és… kellő merevséggel meghajtotta magát Vilma kisasszony előtt. (Krúdy Gyula)
Szóösszetétel(ek): gyászszertartás.
szertartási; szertartású.
