szerzemény
szerzemény [ë-e v. e-e] főnév -t, -ek, -e [ë, e]
1. (jogtudomány) Olyan vagyon, amely nem öröklés útján szállt, maradt vkire, nem így jutott vkinek a tulajdonbába. Becsületes, háborús, könnyű szerzemény; közös szerzemény: házastársak közös munkájával szerzett vagyon, értéktárgy. Százötvenezer forintnál többre megy szerzeményem. (Eötvös József) Nem ősi kastélyuk volt, csak szerzemény. (Gárdonyi Géza)
2. Zenemű, zenei alkotás. Saját szerzeményeiből adott elő. Eljátszotta Chopin egy szerzeményét. || a. (régies) Általában szellemi, főleg írói alkotás; írásmű, könyv. Finomabb kézzel vannak Donna Diana cselei szőve… drámaibb s valószínűbb az egész szerzemény. (Vörösmarty Mihály) [Horatius] dalszerű szerzeményein is megvan bizonyos ódai lendület. (Arany János)
Szóösszetétel(ek): közszerzemény.
szerzeményi; szerzeményű.
