szétömlik
szétömlik [t-ö] tárgyatlan ige, (régies) szétömöl
1. <Vhonnan ömlő, vmiből kiömlő folyadék, gáznemű v. darabos, szemes anyag> nagy tömegében széles, hatalmas felületté terül szét, s így elborít vmit. Szétömlik vmin. A köd szétömlött a síkságon. A folyó hullámai szétömöltek a lapályos részeken. A tinta szétömlött az íróasztalon. Egy megnevezhetetlen illat ömlik Az ég ölén szét. (Arany János–Arisztophanész-fordítás) A kettévágott csákóból szétömlött az útra az ezernyi arany. (Jókai Mór) || a. (átvitt értelemben, irodalmi nyelvben) Minden irányban bőségben terjed, árad. Bámulatos hatással ömöltek szét a Széchenyi-féle szavak. (Vas Gereben)
2. (átvitt értelemben, irodalmi nyelvben) <Belső testi-lelki élmény megnyilatkozása> elömlik (3), végigömlik (3) vkin. Egész valóján valami fázékonyság ömlött szét. (Mikszáth Kálmán)
szétömlés; szétömlő; szétömlött.
