szik [1]
szik [1] [i v. í] főnév -et [ë v. e], -je [e] (főleg egyes számban)
1. (vegyi ipar) Sziksó. A szik kivirágzik a földön. Tavasszal… víz szokott rajta lenni… tele szikkel, mi köszvényről és szaggatásokról orvosság. (Tömörkény István)
2. (földrajz) Sziksót (szódát) tartalmazó föld; szikes talaj, föld, terület. Terméketlen, kiégett szik; a termővé váló szik; a szik meghódítása. A sziken, ahol régen semmi sem termett, most rizst termesztünk. Ég a napmelegtől a kopár szík sarja, Tikkadt szöcskenyájak legelésznek rajta. (Arany János)
Szóösszetétel(ek): 1. szikföld; sziktalaj; 2. vakszik.
