színültig
színültig [í-í v. i-i] határozószó (a tele határozószóval együtt is)
1. Egészen tele (I. 1–2) <edény. zsák>, színig megtöltve, megtelve <folyadékkal v. szemes anyaggal, esetleg apró tárgyakkal>; színig, csordultig. A poharat színültig tölti. A hordó színültig megtelt, tele van. A pohárban színültig van a bor. A zsákban színültig áll a búza. Ilics Iván színültig töltött egy poharat borral. (Krúdy Gyula) Ákos egyszerre kihörpintette az eléje tett vizespoharat, melyben pálinka állt színültig. (Kosztolányi Dezső) || a. (átvitt értelemben) Annyira tele, hogy már nem is fér bele több. [Jókai] minden lapja… Színültig tele van igaz bölcsességgel. (Mikszáth Kálmán)
2. (ritka) <Vhol együtt levő személyekről, nagyobb tárgyakról szólva:> tömve, zsúfolva; zsúfolásig. A stadion színültig megtelt. Fazekas szekér döcög, megrakva színültig cserépedényekkel. (Jókai Mór) [A bölcső] színültig tele volt cifra gyermekcókmókkal. (Herczeg Ferenc)
