szívesség
szívesség [í-e v. i-e] főnév -et, -e [ë, e]
1. (csak egyes számban) (ritka) A szíves (1–2) melléknévvel kifejezett tulajdonság, szíves jóindulat, nyájasság, szívélyesség. Sok szívesség van benne. Az öregúr csupa szívesség. || a. (ritka) Ennek külső megnyilvánulása; szíves (2) magatartás, cselekedet. Nagy szívességet mutat vki iránt. Nagy szívességgel fogadták. A színház vezetősége kitüntető szívességgel fogadta a nemes barátot. (Krúdy Gyula) Orrán régi pápaszemmel | nyit kaput egy tisztes ember … Otthonos, nemes szivesség | unszol egyre: „Tessék, tessék.” (Kosztolányi Dezső) || b. (ritka) Vkinek, vminek szíves (1–2), szívélyes volta. A fogadtatás, a vendéglátás szívessége. A házigazda szívessége elbűvölte a vendégeket.
2. (csak egyes számban) Szíves (2) jóindulat, segítő szolgálatkészség, őszinte, előzékeny udvariasság. Szívességből tesz vmit. Az ő szívességétől nem sokat várhatsz. Sok szívességgel van vki iránt. Köszönöm a hozzám való szívességüket. (Tolnai Lajos) Az összes szekeres gazdák szívességből ajánlkoztak egy-egy forduló útra kőért. (Mikszáth Kálmán) || a. Ebből fakadó cselekedet. Szívességet kér vkitől; szívességet tesz vkinek; vkit eláraszt v. elhalmoz szívességékkel. Nagy szívességet teszel nekem v. velem, ha helyettem elmész oda.
Szóösszetétel(ek): 1. szívességtétel; szívességviszonzás; 2. viszontszívesség.
szivességi.
