szívtelen
szívtelen [e-e] melléknév -ül, -ebb [e]
1. Részvétet, szánalmat, szeretetet nem érző, rideg, könyörtelen <személy>. Szívtelen ember. Egy asszonyság a rendőrhöz futott, s bepanaszolta … a szívtelen gonosztevőt. (Nagy Lajos) A finomlelkű hölgy … | szemrehányással nézi a | … kis holttest fölött | cigarettázó, szívtelen kocsist. (Szabó Lőrinc)
2. Ilyen személyre jellemző <magatartás>. Szívtelenül bánik foglyaival. Szívtelenűl az agg Nő mellett elsuhan. (Vörösmarty Mihály) Nem szólok a szívtelen módról, mellyel Tengelyivel bántál. (Eötvös József)
szívtelenség.
