szókincs
szókincs főnév (nyelvtudomány)
1. Vmely nyelv szavainak összessége; szókészlet. A magyar szókincs.
2. Azoknak a szavaknak az összessége, amelyeket vmely egyén v. a nyelvközösségnél kisebb közösség, pl. vmely foglalkozási ág használ; szókészlet. → Aktív szókincs; → passzív szókincs; technikai szókincs; egy író szókincse; egy nyelvjárás szókincse. Gyarapítani szeretnők szókincsünket, nem apasztani. (Kosztolányi Dezső) Habozás nélkül használja a csavargók, jasszok, durva emberek … szókincsét. (Karinthy Frigyes)
Szóösszetétel(ek): alapszókincs.
szókincsű.
