szombat
szombat főnév -ot, -ja
1. A hétfővel kezdődő naptári hét hatodik napja, utolsó hétköznapja. A hónap első, utolsó szombatja; szombaton reggel, délben, este v. szombat reggel, délben, este. A vers ünnepi est, mint munkásnak a szombat. (Juhász Gyula) Szövőlány cukros ételekről | álmodik, nem tud kartelekről. | S ha szombaton kezébe nyomják | a pénzt s a büntetést levonják: | kuncog a krajcár: ennyiért | dolgoztál, nem épp semmiért. (József Attila) Szombat este látogatóba ment egy barátjához. (Gelléri Andor Endre) || a. Az elmúlt v. az ezután következő hétnek ilyen napja. Szombat óta történt. Szombatra várható.
2. (vallásügy) Péntek estétől másnap estig tartó időszak, a zsidók heti ünnepnapja. Szombaton templomba megy; megtartja a szombatot.
3. (átvitt értelemben, népies) Karácsony v. ritk. húsvét, pünkösd, ill. ünnep szombatja: a k., h., p. ünnepét megelőző hétköznap. Ünnep szombatján már gyűlnek a vitézek. (Arany János)
4. (átvitt értelemben, ritka, népies) Vmely nagyobb időszakasz vége. Amit esztendő derekán elvégeztem magamban, nem felejtettem el esztendő szombatjára sem. (Móra Ferenc)
Szólás(ok): ld. péntek.
Szóösszetétel(ek): 1. szombat-vasárnapi; 2. boszorkányszombat; nagyszombat.
szombati.
