szótár
szótár főnév -t, -ok, -ja
1. Vmely nyelv szavainak nagyobb mennyiségét magában foglaló olyan mű, könyv, amely a címszavak betűrendjében ugyanazon a nyelven v. a szó megfelelőjével idegen nyelven értelmezi, magyarázza a szavak jelentését, esetleg közli szinonímáit, legfontosabb használati szabályait. → Egynyelvű szótár; → kétnyelvű szótár; többnyelvű szótár; értelmező szótár; műszaki szótár; magyar-latin szótár; latin-magyar szótár; homéroszi szótár; szótár nélkül, szótár segítségével fordít, olvas; kikeresi a szavakat a szótárból; szótárt forgat. Nem ad nekem új igét semmi szótár S új vágyakat az éj. (Juhász Gyula) A szótár csak kagyló, ezzel csak meregetünk a nyelv tengeréből. A nyelv azonban a tenger, a tenger. (Kosztolányi Dezső) Táskájából könyv, szótár, kézirat, pénz, vers, százféle dagadt. (Szabó Lőrinc)
2. Olyan mű, könyv, amely vmely nyelvnek különleges céllal összeválogatott szavait, gyak. betűrendben tartalmazza ill. tárgyalja. Helyesírási szótár; etimológiai v. szófejtő szótár; képes magyarító szótár; műszaki értelmező szótár.
3. Szószedet (1–2).
4. (átvitt értelemben, választékos) Egyéni szókincs, szóhasználat, beszédmodor. Ezt az eljárást a becsületes emberek szótárában árulásnak nevezik. Az a szó hiányzik a szótárából. Lekötni, megtartani. Ez a két szó milyen gyakori volt hajdan az asszonyok szótárában! (Kaffka Margit) Szótárának minden durva kifejezését a fiú fejére öntötte. (Hunyady Sándor)
Szóösszetétel(ek): 1. szótárfüzet; szótárírás; szótáríró; szótárirodalom; szótárszerkesztő; 2. kéziszótár; műszótár; nagyszótár; rímszótár; szakszótár; tájszótár; zsebszótár.
szótári; szótáros.
