szükséglet
szükséglet [e] főnév -et, -e [ë, e]
1. A szükséges dolgok iránti igény, kül. azoknak az igényeknek az összessége, amelyeket a társadalom és tagjai a történelemi változásoktól függően, a termelés fejlődésével növekvő mértékben és mindinkább szerteágazóan az anyagi termékekre és kulturális javakra vonatkozóan támasztanak. Emelkedő szükséglet; kulturális, lelki szükséglet; kielégíti a szükségletet; kevés szükséglete van. [A csécsiek] még ebben az időben őstermelésben éltek, s minimális szükségletük volt. (Móricz Zsigmond) || a. Ez az igény mennyiség(ek)ben kifejezve. Az országnak nyersanyagokban való szükséglete. A család napi szükséglete kenyérből két kiló. || b. (gyak. többes számban) (régies, választékos) Szükségleti cikk. Útravaló szükségletek; szükségletét beszerzi, fedezi. Legelső feladatom volt… a nagy szánkót megrakni mindennemű szükségletekkel. (Jókai Mór) A nyár elmúlt… téli szükségletek beszerzésével. (Kosztolányi Dezső)
2. (választékos, szépítő, eufemisztikus kifejezésként) Az élet, a mindennapi lét fenntartásához szükséges dolog, tevékenység, ill. az ezzel kapcs. szervek működtetése. → Természetes szükségletek; testi szükséglet: a) az élet fenntartására szükséges dolog, ill. erre irányuló szervi tevékenység; b) szükség (3b); → elvégzi a szükségletét. Kisebb szükségleteit éjjelenként üvegbe végezte el szalmazsákja felett. (Kuncz Aladár) Nincs pénz | és enni kell, és mindenütt | csak a testi szükségletet | látom. (Szabó Lőrinc)
Szóösszetétel(ek): 1. szükségletvégzés; 2. életszükséglet; közszükséglet; létszükséglet; tápanyagszükséglet; tőkeszükséglet; vízszükséglet.
szükségleti.
