szünet
szünet [e] főnév -et, -e [ë, e]
1. Vmely munka, tevékenység, folyamat félbeszakadása bizonyos időre. → Érettségi szünet; iskolai, nyári szünet; tízperces szünet; szünet nélkül; szünetet → tart. A munkások déli szünetet tartottak. Ah ki lesz, aki megint gyermekkort, aki merészebb Észt és szűnetet ád álmodozásra nekem? (Vörösmarty Mihály) Holdvilágos éjelenkint, Mikor a víz fodra csillog, Maradozó csattanással Fehér sulyka messze villog… És ez így megy évrül-évre, Télen nyáron szünet nélkül. (Arany János) || a. (iskolai, bizalmas) A tanítási órák között szokásos, rendsz. tízperces pihenő; óraközi szünet, tízperc. Szünetben a fiúk kiszaladgálják magukat az udvaron. || b. Színház, mozi stb. előadásának egyes szakaszait elválasztó időköz, az előadás menetének szokásos megszakítása. A felvonások között nagyon hosszú szüneteket tartottak. Mély férfihang jelentette, hogy tíz perc szünet következik. (Gelléri Andor Endre)
2. Beszéd közben kis ideig tartó csend. A mondatok közti szünet; szónoki szünet. Írásban a szünetet különféle írásjelekkel érzékeltetjük. Hol van gyenge Szömér? Hadrontó Tűzima hol van? | Elmondom, s megeredt szavaimnak szűnete sem lesz. (Vörösmarty Mihály) Csöndesen a király megszólala: „Miklós!”… | Szünet után: „Miklós!” monda neki újra. (Arany János)
3. (irodalomtudomány, zene) <Versben, énekben, zenében> a hangzás folyamatának meghatározott ideig való megszakítása mint a mű szerves része. Negyed szünet; egész ütemet betöltő szünet. A pentameter harmadik verslábának második felét szünet tölti ki.
Szóösszetétel(ek): adásszünet; áramszünet; bérletszünet; cigarettaszünet; ebédszünet; fegyverszünet; munkaszünet; szénszünet; tűzszünet; üzemszünet.
szünetes; szüneti; szünetű.
