szünidő
szünidő [n-i] főnév (régies) szűnidő
1. (iskolai, kissé választékos) Az az egy hétköznapnál hosszabb idő, amikor a tanítás szünetel; szünet, vakáció. A tanulók a szünidőben vidéken dolgoztak. Szüreti szűnidő itt [= Nagykőrösön] ugyan lesz, de nem egy hónapig, mint Patakon, hanem csak két nap, legfölebb egy hétig. (Arany János) Szünidő volt, és Szindbád nevelőivel a kisvárosban lakott. (Krúdy Gyula)
2. (ritka, régies) Az az idő, amikor vmely munka, tevékenység szünetel. És mondd, ha egy kis szűnidő marad, Siessenek hozzám… (Vörösmarty Mihály) Írtál már eleget és jogosan követelhetsz egy kis szűnidőt a szerelem karjai közt. (Arany János)
szünidei; szünidejű.
