szúnyog
szúnyog főnév -ot, -ja
1. Apró, karcsú, kétszárnyú rovar, hosszú szívókája van, nősténye vérszívó, lárvái sekély vizekben élnek. → Oltott szúnyog; csíp, megcsíp a szúnyog. A vízpart tele van szúnyogokkal. Nem tud aludni a szúnyogtól. Nagy távolban a malom zugása Csak olyan volt mint szunyog dongása. (Petőfi Sándor) A szúnyogok a fénytől becsalogatva ellepték a szobát. (Kosztolányi Dezső) A szúnyogok mérhetetlen seregei … még nem vonultak fel az ember elleni irtó harcukra. (Nagy Lajos)
2. (állattan) (Igazi) szúnyogok: a kétszárnyú rovarok egyik, sok fajt magába foglaló családja (Culicidae). || a. (állattan) Ebbe a családba tartozó kétszárnyú rovar. Erdei, foltos, gyűrűs, hegyi, őszi, réti, tavaszi szúnyog.
Szólás(ok): szúnyogból is elefántot csinál: kis dolgot rendkívül nagy jelentőségűnek tüntet fel; erősen túloz vmit. Közmondás(ok): Éhes szúnyog jobban csíp: <kizsákmányoláson alapuló társadalomban> a szükséget, nyomorúságot szenvedő v. a hatalomhoz első ízben jutó ember, közösség jobban kihasználja a kínálkozó alkalmakat, mint az olyan, aki már hozzászokott a jóléthez v. a hatalomhoz.
Szóösszetétel(ek): szúnyogdongás; szúnyogirtás; szúnyogirtó; szúnyograj; szúnyogszárny; szúnyogtánc; szúnyogzene; szúnyogzümmögés.
szúnyognyi; szúnyogos.
