szunyókál
szunyókál tárgyatlan ige -t, -jon (bizalmas, kedveskedő)
<Személy, ritk. Háziállat> szundikál. Nagymama a karosszékben szunyókál. Odakuporodott a szalmaasztag végibe a köpenyegére, s szunyókált. (Mikszáth Kálmán) Az őr a kapu árnyékában álldogált, és szunyókált álltában. (Gárdonyi Géza)
Igekötős igék: elszunyókál.
szunyókálás; szunyókáló.
