szuperlatívusz
szuperlatívusz [ë] főnév -t, -ok, -a (régies írva: superlativus is)
1. (nyelvtudomány) Felsőfok.
2. (átvitt értelemben, választékos) Szertelenül túlzó kifejezés. <Főleg ebben a kapcsolatban:> Mindig szuperlatívuszban beszél.
3. (birtokos személyraggal) (átvitt értelemben, ritka, irodalmi nyelvben) Vminek a szuperlatívusza: vminek a további fokozása; netovábbja. E vakmerőségnek nincs superlativusa! … (Jókai Mór)
