szüretel
szüretel [e- ë] ige -t, -jen [ë]
1. tárgyatlan A szürettel (1) járó munkát végzi, részt vesz benne. Októberben szüretelünk. Be szeretnék én is szüretelni, Mért nincs nekem is szőlőhegyem? (Petőfi Sándor)
2. tárgyas Szüretel vmit: azzal van elfoglalva, hogy érett gyümölcsöt, kül. szőlőt vmely területen leszed. Almát, diót, gesztenyét, szőlőt szüretel. Vár békelak a falun, nem lesz hadi gondotok: fügét szüreteltek. (Arany János–Arisztophanész-fordítás) [A szőlő] egyszer erősebb, egyszer aromásabb, néha csak savanykás, máskor savanyú. Sok függ attól, mikor szüretelik. (Mikszáth Kálmán)
3. tárgyatlan (átvitt értelemben, 1945 előtt, bizalmas) Rendkívüli, busás haszonra tesz szert. Karácsony előtt szüretelnek a kereskedők.
Igekötős igék: beszüretel; leszüretel.
szüretelélés; szüretelhető; szüretelő; szüretelt; szüreteltet.
