szürkeség
szürkeség [e] főnév -et, -e [ë, e] (csak egyes számban)
1. Szürke (I. 1) szín(árnyalat). Zavaró a képen ez a szürkeség. || a. Félig sötét v. félig világos állapot; színtelen elmosódottság, homály. Az alkony, a hajnal szürkesége. Az éj sötétje szürkeségre bágyad. (Reviczky Gyula) A köd és pára nagy gomolyokban terjengve, szállt, szállt, egy káprázatos szürkeséggé olvasztva össze mindent. (Mikszáth Kálmán) || b. Vminek szürke (I. 1–3) v. ősz(es) volta, ilyen tulajdonsága, színe, állapota. Az arc, a haj a ruha szürkesége; az égbolt szürkesége. || c. Pontosabban meg nem határozott szürke v. szürkés dolog, tömeg, anyag, tárgy. Mi ott az a nagy szürkeség?
2. (átvitt értelemben, kissé választékos) Szürke (I. 4) állapot; megszokott, unalmas, jellegtelen egyformaság, egyhangúság. Az élet, az emberek szürkesége. Napjai szürkeségben teltek. S a legforróbb csókból szület meg A legszebb, legnagyobb ige… S a leglanyhább csókból fakadt ki A szürkeség… (Ady Endre) Csupa középszer, unalom, gonosz szürkeség, csak arra valók, hogy elkeserítsék az életét. (Karinthy Frigyes) || a. (átvitt értelemben, kissé választékos) Olyan állapot, amelyben vki, vmi semmi feltűnést nem kelt, nem emelkedik ki környezetéből; egyformaság, ismeretlenség, jelentéktelenség. Kiemel vkit a szürkeségből: ismertté teszi. A Pallaghyak a magasból ereszkedtek egyre jobban le, míg végre odáig süllyedtek, hogy nívójuk már beleolvadni látszott… a falu szürkeségébe. (Móricz Zsigmond)
