tábornok
tábornok főnév -ot, -a
<Hadseregben, ill. katonai jellegű testületben> az ezredesnél magasabb rangú tisztek (vezérőrnagy, altábornagy, vezérezredes, hadseregtábornok) vmelyike. A szemlén három tábornok vett részt. Oh Bem, vitéz vezérem, | Dicső tábornokom! (Petőfi Sándor) A harmadik generációban a hős tábornok katonai erényei kissé megfakultak. (Ambrus Zoltán) || a. <1941 előtt> az ezredesnél egy rendfokozattal magasabb rangú tiszt; vezérőrnagy. Tábornokká nevezték ki. || b. (katonaság, régies) <Néhány állandósult szókapcsolatban:> 1941 előtt a vezérezredesnek megfelelő rendfokozatban levő magas rangú katonatiszt. → Gyalogsági tábornok; → lovassági tábornok; → tüzérségi tábornok.
Szóösszetétel(ek): hadseregtábornok.
tábornoki; tábornokság.
