tájol
tájol ige -t, -jon
1. tárgyatlan (földrajz) <Műszerek segítségével> a maga helyét, ill. haladási irányát világtájak szerint v. a terep vmely pontjához viszonyítva meghatározza. Iránytűvel tájol. Megálltak tájolni. Rosszul tájolt: eltévedtek. || a. tárgyas (földrajz) A keresett irányba beállít. Tájolja magát v. a műszert. Az egyhangú terepen többször tájolta magát. || b. (közlekedés) <Nem kötött pályán mozgó közlekedési eszközt> műszer segítségével megfelelő haladási irányba állít, fordít. Tájolja a hajót, a repülőgépet.
2. tárgyas (építészet) <Építményt, főleg templomot, sírt> kelet – nyugat irányában helyez el. Tájolják a székesegyházat.
3. tárgyatlan (1945 után, film, színház) <A színtársulatnak az állandó helyén éppen nem játszó része> a számára kijelölt környéken játszik. Az operai rész a városban játszott, a prózai színészek pedig tájoltak.
Igekötős igék: betájol.
tájolás; tájolat; tájolható; tájolt; tájoltat.
