tajtékzó
tajtékzó melléknév -n v. -an, -bb
1. Olyan, ami tajtékzik (1), tajtékot (1) ver, hány. Tajtékzó folyam, tenger. A tajtékzó hullámok közt föltűnik egy csónak. Vitorlások szántják a tajtékzó habokat. E vérrel tajtékozó patak folyamatja, Mely sírjok oldalát végig harsogtatja,… Mind oly jelek, melyek a szívet serkentik. (Csokonai Vitéz Mihály) A zuhatag… tajtékzó habjai tombolva csapódnak fel a sziklára. (Jókai Mór)
2. Olyan <ember, állat>, akinek, amelynek száján, testén hab, tajték (2) képződik. Megállítja tajtékzó lovát. A mentők vitték el a tajtékzó embert. A tajtékzó mén már összerogy: ő pedig állva Véresen, és tépett fegyverrel még keseredten Visszaver és harcban készűl elvenni halálát. (Vörösmarty Mihály) A szolgák elhurcolták a dühtől tajtékzó pogányt. (Gárdonyi Géza) || a. Olyan <testrész>, amelyet tajték lep el. Tajtékzó szájú őrült. A ló tajtékzó hátáról levette a nyerget. || b. (átvitt értelemben) Tajtékzó szájjal: a dühtől magán kívül <beszél, szónokol, ordít stb.>. Tajtékzó szájjal és heves gesztusokkal szónokoltak. (Mikszáth Kálmán)
3. (átvitt értelemben, választékos) A végsőkig felfokozódott <düh, harag>. Tajtékzó dühvel támadt ellenfelére. A megzavart törökök tajtékzó dühvel kotródnak visszafelé. (Gárdonyi Géza)
